Egérmese

Ez a vers olvasható ebben a könyvben:
K. László Szilvia : Egérmese és más verses mesék állatokról

Egyszer volt, hol nem volt,
Dunánál is messzebb volt,
Tiszánál is messzebb volt,
bizony, nagyon régen volt.
Az egerek országában
Úgy tartják, hogy igaz volt.

Egérárok egérnépe nyugalomban éldegélt,
akadt bőven ennivaló, csend honolt és békesség.
Ám egy napon szörnyű dolog történt meg az árokban!
Korán reggel arra keltek, baj történt a városban.
Házak dőltek, fák ropogtak, hullottak az egerek,
visítozva menekültek felnőttek és gyerekek.
- Mi történik? - kérdezgették félénken az egerek.
- Földrengés van? Vihar pusztít? Ránk törtek a szellemek?
Összegyűltek sietve a fő-fő tudós egerek,
találják meg mihamarabb, hogy ez a baj mi lehet!
Méricskéltek, számolgattak, figyelték a terepet,
végül aztán megszületett kérdésre a felelet:
- Nem földrengés, nem tornádó. Nem csalás, nem ámítás,
bizony, ez egy veszedelmes, hórihorgas óriás.
Lett erre nagy riadalom, lótás-futás, cincogás!
Amerre az óriás járt, követte a pusztulás.
Összegyűltek sietve a fő-fő tudós egerek,
Találják ki mihamarabb, a megoldás mi lehet!
Összeültek, tanakodtak, figyelték a terepet,
végül aztán megszületett kérdésre a felelet:
- Mivel ez egy veszedelmes, hórihorgas óriás,
fogjunk össze, pusztítsuk el! Ez megoldás. Semmi más.
Másnap reggel összegyűltek a legbátrabb egerek,
harciasan megindultak, ropogtak a fegyverek.
Igen ám, de az ellenség hórihorgas óriás!
Ásítozva lesöpörte, lerázta a támadást.
Sírtak-ríttak az egerek, remegtek a gyerekek,
mi lesz velük, az óriás lassan mindent betemet!
Eközben egy pöttöm egér (legkisebb az árokban),
kiosont a hátsó kapun, s elindult a városban.
Nem búcsúzott el senkitől. Zsákot vett a hátára,
megkereste az óriást, s felmászott a lábára.
Három napon, három éjen kapaszkodott egyre fel,
néha bizony meg is csúszott, de csak ment, a hegyre fel.
Mikor aztán kimerülten feljutott a vállára,
kényelmesen benézhetett az óriás szájába.
Összeszedte bátorságát, elővette mosolyát,
illendően nagyot köszönt: - szép jó reggelt, óriás!
Csodálkozva nézett vissza a hatalmas szörnyeteg,
hunyorogva vizsgálgatta a csepp gyerekegeret.
- Miért vagy rossz? - szólt a kicsi. - Miért bántod népemet?
Jó neked, hogy elpusztulnak az ártatlan egerek?
Lábad nyomán házak dőlnek, hervadnak a virágok,
egykettőre tönkreteszed, kiirtod a világot!
- Ne haragudj, kicsi egér! - döbbent meg az óriás.
- Bármit tettem, nem akartam! Véletlen volt, semmi más.
Óriások földjén élek, Bumfóka az én nevem,
gyerek vagyok, hiszen látod, égig sem ér a fejem.
Elkószáltam szüleimtől, így kerültem hozzátok,
s a magasból nem láthattam a kis egérvilágot!
Szánom-bánom, amit tettem, bocsássál meg mindenért,
hazamegyek enyéimhez. Isten veled, kisegér!
Ezzel lassan, óvatosan, kerülve minden lakást,
Visszament a hazájába Bumfóka, az óriás.

Egyszer volt, hol nem volt,
Bizony nagyon régen volt.
Az egerek országában
úgy tartják, hogy igaz volt.