Misu és a csészealj

Egyszer régen, nagyon régen,
de lehet, a jövő héten,
van vagy lesz egy:
kicsit csendes, néha hangos,
jó gyerek és főkolompos,
tök átlagos kisfiú.
Úgy hívják őt, hogy Misu.
Egyik reggel, mikor felkel
morcosan vagy tele kedvvel,
megpillant egy kicsit piros, kicsit kopott,
zománcában fogyatkozott, kerek, lapos valamit.
- Nocsak, mi ez már megint? - ezen tűnődik,
orra fintorba, homloka ezer szűk ráncba torlódva,
mikor beszáll az ablakon egy hüvelyknyi, csupa korom,
kéményseprőnek álcázott, ferde bajszú valaki.
- Szervusz, fiam! - szólt a bajszos - kérlek, énrám jól figyelj most!
- Majd, ha éppen úgy lesz kedvem - felelt volna a kisfiú,
(mert szeretett néha így felelni),
de a szúrós pillantástól meg kellett most emberelni
vállrángatós huncut kedvét,
és a tekintélyes vendég szemébe nézve
így felelt:
-Jó, figyelek, mondd,
van valami gond?
A kedves hangra megenyhülve, hanyagul az ágynak dűlve így felelt
a kéményseprő -legalábbis annak tetsző - kormos képű valaki.
-Gond? Hát gond az mindenütt van, gyere velem, indulj nyomban!
Itt a jármű, pattanj rá, repüljünk el sehová, majd kiderül nemsoká'
mennyi annyi és hová!
Ez pontosan olyan válasz, mit egy fiú csak elvárhat,
gondolkodni felesleges, készülni az esetleges veszélyekre nem lehet.
- Induljunk hát - felelt nyomban, - nem kell várni, most azonnal! Értem már, hogy
miért került ide hozzám ez a fura szerkezet!

Ekkor, az a kicsit piros, kicsit kopott, zománcában fogyatkozott, kerek, lapos valami,
(amit egykor, nagyon régen, az is lehet csak mesében, másra használt a nagyi) nőni kezdett,
szélesedni,
magasodni és forogni,
egyre inkább egy repülő, csili-vili csészealjnak kezdett most már látszani.
Beszállt, be ám a kisfiú!
Beszállt mellé a bajszos! S elrepültek olyan messze, hol már nem jár villamos.
Pörgött-forgott a csészealj, sőt a tető is vele, aztán egyszer nagy sokára megálltak a levegőben, s szépen lassan, óvatosan ereszkedtek lefele.
Nyílt az ajtó, ki is szálltak, ám a szemük könnybe lábadt,
sűrű füst szállt és korom,
bizony-bizony, borzalom,
mert nem elég, hogy nem láttak, torkuk kapart és kiszáradt,
orrukat csípte nagyon!
-Látod-látod, édes fiam? Ezért vagyok bánatos. Elfoglalta birodalmam
Füstöslelkű Kalapos. Igen, ez a sötét lélek nagy sereggel érkezett,
királyságomat feldúlta,
leányomat elhurcolta,
vagyonomat elkobozta,
s ahol csak járt, mindent így felégetett!
-Aha, értem - szólt most Misu. - Nem is kéményseprő vagy,
és most szeretnéd, ha vissza, hm. szerezném birtokodat.
De nem tudom, hogy csináljam,
hol keressem Kalapost? És ha látom,
miként szálljak szembe vele
éppen most?

Erős vagyok, s igen bátor, de azért nem Terminátor!
Nincsen kardom, nincsen puskám, nincsen ágyúm, nincsen bombám, figyelj hát rám jó király! Hogyha nekem bajom esik, mit szól majd az anyukám?
-Nem kell bomba, nem kell fegyver, de neked kell döntened, három (vagy több?)
próbával kell birodalmam mentened...
-Igen, persze, értem, értem, így van minden mesében,
de szó, ami szó, azért mégsem
nyugtattál meg egészen.
Nekem bizony fő a fejem, mert mi van, ha a feladat:
nagyon erős,
nagyon kemény,
vagy az eszem hozzá csekély,
ha számomra nagy falat?
Igen gáz, ha megy az ember, aztán cikiben marad!
Csak nézett a kormos király, szúrósan és keményen, nem szólt semmit, csak hallgatott, kérdésekre nem válaszolt, de a válasz... ajjajaj, benne volt a szemében!
Krákogott a kisfiú most -csípte a füst a szemét, meg zavarban is volt azért- lépett hátra, lépett vissza, száját csukta és nyitotta, aztán szemét behunyta, és a választ kimondta:

Ugye eddig én meséltem, nos ezután másként lesz,
innentől majd Te mondod meg, hogy folyjon a történet!

Szerinted, hogy döntött Misu? Elvállalta, hogy teljesíti a próbákat? Szembe mert szállni Kalapossal?
Igen? Akkor a piros nyíllal jelölt szöveget olvasd tovább! (4. oldal) Nem? Akkor a kék nyilasra ugorj! (5. oldal)

     

Jól van király, lásd, ki vagyok, megoldom a feladatot.
Mi az első? Mondd gyorsan,
meg ne gondoljam magam!
- Köszönöm, te bátor ifjú, menj előre az úton,
ott várnak rád kemény próbák, de milyenek?
Nem tudom.
Elbúcsúztak hát egymástól, ment a fiú előre,
sötét korom, sűrű füst szállt kísérőnek fölötte.
Szeme könnyez, orra folyik,
("jaj ez milyen rettentő, bárhogy nézem, sehol, sehol az a fránya zsebkendő"),
hepe-hupa buktatja,
s közben csupa félelmetes, idegen hang zaklatja:
- Gyere, gyere, gyere csak, itt várunk a föld alatt,
csúszunk eléd az úton,
sziszeg már a fájdalom,
mi vár még rád?
- Én tudom,
- meg én tudom,
- meg én tudom... sssz, sssz!!!
Így ballagott, így poroszkált, lábát, kezét sebezte...
aztán megállt,
mélyet sóhajtott,
szíve zaklatott dobogását figyelte,
s hagyta, hogy egy hűs légáram, felhők közé emelje.
Megszólalt az egyik felhő (vagy mögüle valaki):
-Íme, itt az első próba, akarod-e hallani?
-Persze, hiszen ezért jöttem, mondd el hamar, ne csigázz!
- Rendben! - hallotta a hangot. És a felhő trombitált.
-Nézd meg jól ezt a kötelet! - jött a parancs most megint - fogd meg szépen,
ugorj bátran, ne bízz semmilyen csodában, mert, ha élve is maradsz, míg a föld felé haladsz, tudnod kell, a kötél vége egyenesen le a mélybe, veszedelmes, óriási, sziszegő és tekeredő, méregfogaktól hemzsegő kígyófészekre tekint!
Elsápadt most a kisfiú, melege lett hirtelen (Mert azért ez nehéz döntés. Nem is lehet elvárni, hogy felhőtlen boldogságtól kezdjen el itt ugrálni!)
gondolkozott, gondolkozott,
ellene szólt, mellette szólt,
érveket hozott és dobott,
elméleteket rangsorolt,
aztán így szólt szelíden:

Vajon, hogy döntött a fiú? Elvállalta, hogy beleugrik a kígyófészekbe? Igen? Akkor olvasd tovább a piros nyíllal jelölt szöveget! (9.oldal)
Nem? Ez esetben a piros-zöld nyíllal jelölt szöveget olvasd! (7. oldal)

- Ne haragudj, kedves Király, de én nem vállalhatom,
úgysem tudok segíteni semmiféle bánaton.
Próbák? Ha-ha! Azt hiszed a Kalapos bedől ilyen ócska trükknek?
Sötét lelkén felhők gyűlnek, csak azt várja, hogy lépre menjek,
már előre örül most. De ebből nem kapsz? Kalapos!
Ne hidd azt, hogy megijedtem,
nem vagyok én gyáva nyúl
, de számomra megvetendő minden álnok háború.
Hozzám csak az öröm jut el,
nem pedig a bánat, bú!
Mielőtt az apró király bármit mondhatott volna a semmiből (de tényleg onnan) előlépett valaki.
A kisfiú csak nézte, nézte, de mert váratlanul érte,
így a szeme bárhogy kérte, nem akart hinni neki.
- Biztos nincs is, aki itt van - gondolta a kisfiú.
- Árnyék csak a csillagokban - gondolta a kisfiú,
s ahogy nézte a tüneményt, cseppet sem volt szomorú!
Egy gyönyörű, angyalhajú, apró kislány állt előtte,
olyan szép volt, hogy csuda!
Csillogott a szép ruhája, kedves mosolyra nyílt szája,
de bizony a modora!
Nem volt abban sem hiba.
- Szervusz Misi, bátor lovag,
szíved engem hogyan fogad?
- Örülök, hogy megjelentél,
bírd hát szolgálatomat! - így válaszolt most Misuka (kereste a szavakat, mert hát nem mondhat akármit egy igazi hős lovag).

Jót kacagott most a kislány, hátba vágta hős Misut csinált vagy két hátra szaltót felkötött egy sarkantyút,
rápattant egy paripára, s Misu csodálkozva látta,
hogy szikrázik a ruhája, ahogy körbe-körbe fut.
- Jaj, de butuska vagy, Misu! Te segítenél nekem? - így kiáltott a tündérlány,
mikor megállt a paripán
-Figyelj hát rám, kedvesem!
Azért jöttem, kimentselek,
próbák alól felmentselek,
megteszem én helyetted,
nem kell többé remegned,
a vitát én lezárom,
életem és halálom, a próbákat kiállom!
Szegény Misu ötölt-hatolt, erre azért nem számított.
Mit feleljen most a lánynak,
a haverok mit szólnának,
ha ez egyszer kiderül,
hogy nem ő hős egyedül...
Nem könnyű bizony a döntés,
de mikor könnyű? Tán soha.
Sokszor hisszük jó a válasz közben mégis ostoba...
valamit csak dönteni kell,
megúszni nem lehet.
Soha!
Misunak most főtt a feje,
itt ez a lány. Mi lesz vele?
- Jól van, figyelj, döntöttem,
válaszomat halld tőlem:

Szerinted, hogy döntött most Misu? Elfogadta a kislány segítségét? Igen? Akkor haladj tovább a kék nyilas szövegen!( 12. oldal)
Nem? Akkor olvasd a kék-zöld nyilas szöveget! (8. oldal)

Átgondoltam alaposan,
én ezt nem vállalhatom.

Gyáva vagyok vagy megfontolt?
Egyelőre nem tudom.
Bungee jumping egy felhőről?
Alatta egy kígyófészek?
Valószínű megölnének.
Megéri ez énnekem?
Töredelmesen bevallom,
fontosabb az életem.
Szeretem a pillangókat,
szeretem a réteket,
szeretem, ha túracipőm erdő mélyén lépeget.
Szeretem a havas tájat,
szeretem a napsütést,
s szeretem a biztonságos,
ellenőrzött repülést.
Megérkeztél te is, látom.
Azt hitted a próbát állom?!
Ne haragudj, kedves király
maradj azért barátom,
elindulok, haza megyek,
vár már rám a családom.
Sikerüljön minden terved,
tiszta szívből kívánom!
Elindult most vissza Misu, várta már a csészealj.
Integetett a királynak,
az is visszaintett hármat,
nem is volt már arcán bánat,
tudta, Misu jót akar.

Misu lassan megérkezik. Ugorj a történet végére, keresd a fekete nyíllal jelölt szöveget! (61. oldal)

- Lehet, hogy most meglepődsz, mert kedves voltál, meg minden,
tőled mégis azt kérem én légy oly szíves, menj innen!
Nem tűrhetem, hogy helyettem más küzdjön a próbákon,
elmesélném, kiröhögne holnap minden barátom!
Mit szólnának, ha megtudnák engem nem ért semmi baj kardot rántott,
lóra pattant,
küzdött értem és helyettemmásvalaki hősiesen...
Ráadásul épp egy csaj!!!

Szerinted ezek után, hogy folytatódik a történet? Haza megy Misu, vagy mégis vállalja a próbákat? Haza megy? Olvasd a kék-zöld-sárga nyíllal jelölt szöveget!( 15. oldal)
Vállalja a próbákat? A kék-zöld-piros nyíllal jelölt szöveget keresd!( 14. oldal)

- Csak nem vallok itt kudarcot,
nem fordítok hátra arcot.
Hadd fogom a kötelet...
Jaj, anyuci, ég veled!
Megmarkolta a kötelet s elindult az lefele egy gondolat volt fejében: na, most végeznek vele.
Olyan sebesen száguldott,
torka nem adhatott hangot,
aztán hirtelen megállt
a szíve meg dob-dob-dob-dob egyre jobban kalapált.
És a kötél megfeszült,
lába lógott, kalimpált,
és most, hogy a hang torkába szépen, lassan visszaszállt,
szégyen ide, szégyen oda hát ő bizony kiabált.
Hiszen alig néhány perc és...
igen, igen semmi kétség,
ott alatta tekergőznek,
tekergőznek, hengergőznek,
nem értenek emberül,
s ő ebbe a veszedelmes kígyótengerbe merül.
Ereszkedett már a kötél,
lassan, lassan, óvatosan a kígyók meg várakoztak,
egymás mögött liba-azaz-kígyósorban.
Misu behunyta a szemét:
"ez a halál, jaj, de nem szép kígyók marnak szerte és szét!" És a kötél beleért már,
kígyók sorát elérte az első már fel is kúszott lábára és kezére.
Derekára csavarodott "jobb lesz, hogyha csöndben vagyok" gondolta a kisfiú,
a megszeppent hős: Misu.
A kígyók meg tekeredtek,
egyre több vette körül nem kell már sok,
súlyuk alatt,
hamarosan elterül,
hiába az ügyes ugrás,
a próba nem sikerül.
Lélegezni alig tudott,
egyáltalán nem volt nyugodt,
mégis olyan bátran állt,
hogy a kígyók körbe csúszták,
sziszegték,
a nyelvükkel elérték,
elérték, de nem marták,
egyáltalán nem marták,
megnézték és betekerték,
aztán szépen, egyesével mindannyian ott hagyták.
-Hú, ez nem volt ám piskóta!
Alig merem elhinni,
hogy sikerül a veremből élve mégis kijutni.
Így vette az első próbát a mi hősünk, gyerekek. Ám nincs vége, mondom tovább. Elindult a másodikra,
s ott mi történt? Mi lesz sorsa?
Folytatom, ha figyeltek!
Nem gondolt már a kígyókra,
indult bátran előre,
ahogyan egy jelzőtábla most az útját jelölte.
Aztán megállt.
Csodálkozva körülnézett,
mert a második feladat (igen, a nyíl ide mutat)
elég rágós, hosszú falat.
Fölötte egy kikiáltó,
tra-tra-tra-tra, trombitáló,
azt hirdeti, trombitálja azt harsogja, kiabálja:
- Na, te nagy hős, figyelj nagyon,
amit látsz, e birodalom,
a nagybetűs irodalom!

Most megint, Te döntesz! Sikerül megbirkózni Misunak a második feladattal vagy elvérzik az irodalmi csatamezőn?
Sikerül? Haladj tovább a piros nyíllal jelölt útvonalon!(16. oldal) Kudarcot vall? Lépkedj tovább a piros-sárga nyíllal jelölt szövegen!(18. oldal)

- Megköszönöm, ahogy tudom,
segítséged elfogadom!
Látom, hogy jól lovagolsz,
ügyes vagy meg tündér is vagy.
Nem hiába súgja szívem:
"Misu, tovább vele haladj!" Induljunk hát előre,
bízom benne előre győzelemmel, diadallal kerülünk ki belőle.
Én majd nagyon drukkolok,
mindig veled maradok,
segítek én gondolatban,
no meg persze megpróbálok
tettekkel is...
ha tudok.
Felpattantak mind a ketten a tündérlány lovára,
repültek a levegőben,
egyre ritkuló füstködben,
úgy száguldott a paripa, szél se került nyomába.
Mikor végre földet értek,
Misu szólni nem tudott,
örült, hogy már mindkét lábbal biztos talajt foghatott.
Hallott hangos trombitaszót,
egy felhő szólt felette,
de, hogy mit mond, (úgy kóválygott szegény feje) bizony ő nem követte.
Lassan, lassan, ahogy tisztult,
szíve is megnyugodott,
hogy mi lesz az első próba,
most már figyelni tudott.
- Szép tündérlány, gyere bátran ugye hiszel a csodákban?
Vedd fel ezt az ejtőernyőt,
hogy nyílik-e, nem tudod,
lehet, hogy fel nem kelsz többé,
mert a fogad ott hagyod.
Lent pedig, a szakadékban mérges pókok várnak rád,
ha esetleg ezt az ugrást valahogyan megúsznád.
Nos, te szép hős, döntést hozz:
menj haza,
vagy próbálkozz!

Vajon le mert ugrani a kislány, vagy megijedt az első feladattól? Leugrott? Olvasd tovább a kék nyíllal jelölt szöveget!(20. oldal) Inkább haza ment? Keresd meg a kék-sárga nyíllal jelölt szöveget, és azon haladj tovább!(19. oldal)

- Nem, ezt mégsem hagyhatom,
a próbákat vállalom,
meglátjátok, hogy ki vagyok,
igenis megmutatom!
Eltűnt most a tündérleány,
tán nem is volt semmi más,
mint egy riadt elme által megteremtett látomás.
Misu pedig útnak indult, bátran vitte a lába,
Így talált rá ismét ama füstösképű királyra.

- Aha, ugye gondolod, hogy én erre mért vagyok remélem, hogy megfontoltan okos döntést hozhatok - mondta Misu, s a királynak máris mondta ezt a választ:

Lapozz vissza, és keresd meg az első piros nyíllal jelölt szöveget! (4. oldal)

- Amit mondtam, megmondtam, nem égetem le magam!
Első megérzésem helyes,
próbák, király, Isten veled!
Ennél többet nem tudok,
máris haza indulok.
Tiszteletem, királyom,
légy szerencsés, kívánom!
Elindult a csészealjhoz,
nem volt letört, bánatos,
mert az életvidám Misu
szomorkodni nem tudott.
Mért is lenne ezzel gondja,
hiszen azt a döntést hozta,
ami ebben az esetben, itt ebben a környezetben őszerinte helyes volt.
Elindult a kerek jármű, kinézett az ablakán,
s mosolygott csak ezen csodás, mesebeli éjszakán.

Hamarosan véget ér a különös kaland, ugorj a fekete nyíllal jelölt szövegre! (61. oldal)

- Lássuk, lássuk, megpróbálom,
az olvasás a barátom,
bízom benne, nem ér kudarc épp ezen a vidéken sikerül majd megoldanom, én őszintén remélem!
- Tratratratra -tratratra! - szólt újra a trombita,
s előlépett a mocsárból a jó öreg Matula.
- Nu - azt mondja a kisöreg kettő illyet én ismerek. Sorold űket föl mostan, ott ülnek a ladikban.
- Ez a kérdés rém egyszerű - felelt Misu, arcán derű.
- Az a magas, Tutajos, mellette meg,
igen, ott,
Bütyök ül a csónakban, a csöpögő kalapban.
Egy fiú jött, apró szegény,
Nemecsek volt, a közlegény.
- Azt szeretném kérdezni - mondta szelíden neki
, - Akart engem bántani, vörös inges Áts Feri?
- Dúlt a harc a grundért, tudom,
Pál utca az egyik fronton, a másikon vörös ingek.
Az élükön Áts Feri,
aki azért nem gazember,
és az igaz, bátor embert ő is hősként tiszteli. - így felelt Misu neki.
Vuk jött most, ő azt kérdezte, ki írta meg a regényt.
Misu persze rögtön mondta, Fekete István nevét.
De ezzel a próbának még nem volt vége egészen,
Petőfit is látni kellett a négyökrös szekéren.
Arany Toldiját is tudta, könnyű volt hát folytatni:
"Óriás szunyognak képzelné valaki..." Villámkérdések is jöttek, de nem vallott kudarcot,
tudta, ki volt Ady Endre, s kik voltak a labancok.
Sőt még azt is elsorolta,
hogy a török idejében hol voltak a nagy harcok!
Bizony, büszke volt magára,
és a győztes harsonára, bátran emelte fejét.
Lassan oszlott a sötét,
enyhe füstszag érzett még,
de már tisztult fent az ég.

Elindult hát szökdécselve,
egyre inkább bizakodva,
a harmadik és utolsó talán leges-legutolsó izgalmasnak látszó próba irányába azon nyomba'.
Az utolsó próbát várta, de útközben még más is történt.
Jött eléje valaki.
Öreg volt, mint az országút,
ötször olyan, mint nagyi,
hajlott hátú, banyafogú s kérte, segítsen neki.
- Mit kell tennem, öreganyám? - kérdezte most a fiú,
de az öreg nem válaszolt annyit sem, hogy bá vagy bú.
Aztán egyszer csak megszólalt:
- Segítesz, vagy nem segítesz?
Ennyit felelj csak nekem,
ezen múlik nemsokára életed és életem.
Nem tudhatod, mire kérlek hamarosan megtudod,
de csak abban az esetben,
ha "igen" a válszod.
Ha most nekem "nemmel" felelsz,
az utat nem folytatod!

Szerinted, hogy döntött Misu? Meghallgatta, mire akarja kérni az öregasszony? Igen? Akkor haladj tovább a piros nyíllal jelölt úton.(25. oldal) Nem? Ez esetben keresd a piros karikával jelölt szöveget! (26. oldal)

     

- Jaj, ez biztos nehéz nekem, az olvasás nem szívügyem.
Kérdezzetek matekot, akár gyököt is vonok,
fizikából jó vagyok,
kémiából jó vagyok,
ezt az egyet értsétek meg,
mindent én sem tudhatok! -
Persze ebben az esetben
ez senkit nem érdekelt,
tudja Misu, hogyne tudná
nem is gyárt már érveket.
Próbálkozik, próbálkozik,
de a siker elmarad.
Nemecseket nem ismeri,
János vitéz nehéz neki,
Nyilas Misi csak megnézi
aztán inkább elszalad.
-Ki írta a Nemzeti dalt?
Ady Endre. Jól tudom?-
körülötte még a fák is
kuncognak a válaszon.
-S ki az a Vuk? Talán kacsa?
Jól van, tudom, menjek haza!
Pedig egyszer forgattam,
majdnem el is olvastam
egy egész könyvet, vagy egy felet,
aztán sajnos otthagytam.
De ígérem, folytatom,
haza megyek, pótolom
tuti biztos megpróbálom,
az olvasást megszokom!
A próbának így lett vége,
de nincsen vész szerencsére.
Felszáll most a csészealj,
forog egyet, pörög kettőt,
s megérkezik egyhamar.

Misu nemsokára megérkezik, keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget! (61.o.)

Megijedt most Misu nagyon:
-Nem, ezt nem engedhetem,
nem ugorhatsz pókok közé,
nem halhatsz meg helyettem!
-Igazad van, nagyon félek,
érzem én is, megölnének.
De hát akkor mit tegyek?
- Hagyd a fenébe a próbát,
ne vegyük fel mások gondját,
hidd el nekem,
majd megoldják,
te meg, szép lány engedd meg, hogy
egyszer soká vagy nem soká,
szóval akkor, mikor lehet,
visszajöjjek újra érted,
s feleségül vegyelek.
- Jól van Misu, értelek,
Viszont Látás, Ég Veled!
Integetett Misu sokáig,
talán épp egy kerek óráig,
aztán szépen, enyhe zajjal,
hazaért a csészealjjal.

A történet így ért véget, keresd a fekete nyíllal jelölt szöveget.(61. o.)

-Misu ránézett a lányra, kíváncsi volt, mit szól rá(ja.)
A tündérlány nem ijedt meg, azt felelte, megpróbálja.
- Hát ez a lány nem szívbajos -
ezt gondolta most a fiú
s hálát adott titokban
minden égi hatalomnak, amiért a nagy csávából
a lány által kihúzta.
Mert a tündér csak mosolygott, s levetette úgy magát,
hogy Misunak ijedtében szívverése majd megállt.
S lent a pókok.
Mérges pókok.
Szegény kislány! Mi lesz most?
Misu behunyta a szemét,
betakarta mindkét fülét,
nem akarta megtudni,
hogy a kedves megmentője
miként fog most meghalni.
Mikor mégis letekintett,
még a száját is nyitva hagyta,
egy csomó pók hemzseg odalent,
egy normális ember megremeg,
a lány pedig csak nevet rajta.
Néhány percig még csodálta.
Aztán újra együtt voltak.
Az első próba jól sikerült,
így hát tovább vándoroltak.
Misu alig-alig szólt,
a lány vidáman csacsogott
mentek, mentek, mendegéltek,
amíg egyszer célhoz értek.
Itt egy tábla hirdette:
"nézzetek a tengerre" - Hú, azannya! - kiált Misu
ez a sziget, de fura! Nem látom jól, mi a neve?
Tratratratra-tratratra- felelt rá a trombita.
- A szigetet számok lakják,
neve: Matematika.

Itt áll tehát Misu és segítője a második próba kapujában. Szerinted sikerrel veszik ezt az akadályt is, vagy kudarcot vallanak?
Ha szerinted sikerül a próba, a kék nyíllal jelölt szövegen haladj tovább!(23. o.) Vagy inkább ne sikerüljön?
Keresd meg a kék körrel jelölt részt! (21. o.)

Elpirult a tündérleány, csak hebegett, csak habogott
- tudok vívni, lovagolni,
repülőből leugorni,
ismerem a történelmet,
kitűnően olvasok,
de bevallom:
azt az egyet,
számolni
azt nem tudok.
- Segítenék - köhint Misu,
- de tudnod kell az igazat:
a matekot én sem csípem,
bárhogy nézem, sosem értem
és félévkor...
tudom, ciki
kevés híján meghúztak.
A szigeten megjelentek, sorban álltak a számok
volt néhány, ki egyedül jött,
s voltak mellettük párok.
Összeálltak, külön váltak
- 18+61?
- Az annyi, mint? talán 80? Inkább legyen 81!
- 6x8, az 56 lesz, vagy ha nem az, akkor más... - Egyenletek? Inkább hagyjuk!
- Mi az a bennfoglalás?
- Gyere Misu, menjünk gyorsan,
egyre jobban leégünk
azt hiszem, hogy okosabb lesz,
ha most innen lelépünk!- így szólt a lány, és a fiú
(mit tehetett egyebet)
a második próba után
lemondóan legyintett:
- Jó lecke volt, talán mégis ismételnem kellene
az a fránya szorzótábla hátha bemegy fejembe!
Azért kösz a segítséget,
az első próbán klassz voltál,
olyan jó fej vagy, te tündér,
mintha nem is volnál lány!
Hát most szia, indulnom kell,
itt vár rám a csészealj,
ne haragudj, kedves király,
kívánom, hogy sikerrel járj,
Segítséget-jobbat találj,
s ne érjen majd többé baj!
Beszállt a fiú, felszállt a járgány,
repült, repült sebesen
a lány s a király álltak a járdán
és integettek kedvesen.

Misu kalandja lassan véget ér. Lapozz, keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget!(61. o.)

- Bátor, ügyes, azt már láttam
hogy gyönyörű, nem vitás
emellett még esze is van,
vérében van a tudás?
Jó lenne, bár ezt az egyet
nem is merem remélni
hacsak
esetleg
az is lehet,
hogy ezt a fura lányt
néhány marslakó
klóónozta
netalán egy titkos banya
varázslattal cseréli.
- Ne gondolkodj annyit, Misu,
mert a végén még megárt
nem szeretek semmit jobban,
mint a matematikát! - így szólt a lány,
és a számok
integettek mind neki
összeadást,
meg kivonást,
szorzást, osztást, meg gyökvonást
- meg a több ismeretlenes egyenleteket is -
kisujjából rázta ki.
Így zajlott le ez a próba,
a fiú csak bámulta,
ahogy az a bizonyos kis borjú
az új kaput bámulja.
Aztán megint tovább mentek,
és a lány úgy lovagolt,
mintha bizony ő viselne
Misu helyett kalapot!
Ahogy mentek, mendegéltek,
megbotlott a paripa
képzeljétek
egy toprongyos,
bizony nem épp frissen mosdott
hajléktalan bácsiban.
- Álljunk meg, te szép tündérlány,
segíteni kell neki

Vajon, hogy folytatódik a párbeszéd? Megállásra tudja késztetni Misu a tündérlányt?
Ha igen, haladj tovább a kék nyíllal jelzett szövegen!( 27. o.)
Nem? Ugorj a kék háromszöggel jelölt oldalra!(29. o.)

Persze néném, mondja bátran
bajban itt csak nem hagyom,
segítek majd, hogyha tudok,
ezért "igen" válaszom!
- Köszönöm a kedvességed,
édes fiam, nagyra nőj,
arra kérlek, hasogass fát!
Elfogyott a tüzelőm.
Misu nem is tétovázott,
baltát talált,
fát is talált,
ereje is bőven volt,
nekilátott, hasogatott, nyújtózott és hajlongott.
Magasodott a farakás
s Misu nem is figyelte:
míg keményen dolgozott,
köddé vált a nénike.
Arra eszmélt, hogy valaki megérinti a vállát:
- Ne haragudj, hogy zavarlak,
veled jönnék, ha nem bánnád.
Sok a lépcső, nézz oda!
Misu csodálkozva nézett,
mint aki mély álomból ébredt:
- most meg hol van a mama?
Néni helyett egy fiatal, tolókocsis fiú leste
vajon Misu mit válaszol, önként segítsége lesz-e.

No, hogy dönt Misu ebben a helyzetben? Segít a tolókocsis fiúnak is? Vagy dühös lesz, és haza megy? Ez sem lenne csoda, hiszen rengeteget dolgozott az imént, ráadásul feleslegesen! Döntsd el!
A piros háromszöggel jelölt szöveget keresd, ha Misu itt fejezi be a próbákat,(30. o.) és a piros nyíllal jelöltet olvasd, ha mégis segít a fiúnak!(32. o.)

- Drága néni, segítek én, de tudnom kell, mit vállalok
soha nem bólintok arra, amiről még nem tudok.
Mondd meg szépen, hogy mire kérsz,
akkor én is megmondom:
határozott nemet hallasz, vagy igen a válaszom.
- Előbb felelj! Igen vagy nem, addig én mást nem mondok.
- Ez esetben, kedves boszi csak "nemmel" szolgálhatok.
Rút banya vagy, a vasorrod már a földet verdesi, mire akartál hát kérni?
- Arra kedves jó Misi, hogy ma reggel, körítéssel, te legyél a reggeli.
- Jól döntöttem, most már tudom, bár a próbát nem álltam,
azért szép volt, amit eddig önállóan csináltam.
Azt hiszem, hogy haragszava nem lehet a királynak,
csak nem akar feltálalni friss boszorkánykajának!
Az is lehet, a próbának itt lett vége egészen,
hiszen már az ég is tiszta, és a füstöt sem érzem...
Mindegy, én most elindulok, itt is van a csészealj.
Felszállt Misu, s megérkezett,
mint a villám, oly hamar!

Misu mindjárt megérkezik, olvasd el a fekete nyíllal jelölt szöveget!( 61. o.)

- Én magam is azt terveztem, ne aggódj, kedves Misi!
Mi a problémája, bácsi, miért ilyen elesett?
- Napok óta nem láttam már sem tejet, sem kenyeret.
- Mit csináljunk, szép tündérlány, van valami ötleted?
- Persze van, de jobb szeretem ötletnél a tetteket.
Misu nézte, hogy a kislány
vállán lógó
tarisznya
megtelt minden földi jóval
itatóval, laktatóval,
és a bácsi megköszönte,
megette
és megitta.
De ennyi még nem volt elég, mert a tündér folytatta,
bűbájosan mosolyogva, a bácsinak azt mondta:
- Van nekem egy jó barátom, az Igazi Nagy Varázsló,
beajánllak nála, mert hát
rád fér egy kis protekció.
Ott majd lakhatsz és tanulhatsz,
varázslóinas lehetsz,
tudsz fürödni és aludni,
néhány könyvet is vehetsz.
Többé nem kell nélkülöznöd, lesz majd elég eledel.
Mit szólsz ehhez, ugye klassz lesz?
Ez egy szuper munkahely!
Most, hogy megtettek már mindent, mindent, amit csak lehet,
folytatták az utat ketten, szeltek erdőt, réteket.
Addig mentek, míg meg nem álltak.
Mikor megálltak, már nem mentek.
S azért álltak, mert ekkorra
egy csúf lányhoz érkeztek.
- Se-se-se-se-segítsetek - dadogta a lány nekik
- ha-ha-ha-ha-hamarosan ke-ke-ke-ke-kezdődik
ve-ve-ve-ve-vetélkedő kö-kö-kö-kö-kö-kö-lesz
é-é-éppen e-e-ezért csa-csa-patot sze-sze-sze-sze
é-pítek.
A tündér Misura nézett, Misu pedig vissza rá
még a vállát is megrázta, mintha ezzel mondaná:
- Te vállaltad a próbákat, tőlem minek kérdezed?
fontold jól meg ezt a kérést,
a döntés joga a tied!

Most Te jössz! Döntsd el: részt vesznek a vetélkedőn? Beállnak a dadogós lány csapatába?
Amennyiben az "igen" válaszra szavazol, a kék nyíllal jelölt szövegen haladj tovább!(33. o.)
Ha inkább haza küldenéd Misut, ugorj a kék négyzettel jelölt szövegre!( 31. o.)

nézett kérlelőn a lányra ez a rendes, jó Misi.
- Majd, ha éppen bolond volnék!
Ha nem tudnád, sietünk!
Vár ránk még egy nehéz próba
csak nem képzeled,
csak nem gondolod
hogy éppen egy ilyen miatt
kockáztatjuk életünk!
- Na de mégis! Mi van, ha épp... szóval izé, érted-e
hogyan léphetünk át rajta...
- Indulj, Misu, semmi "de"!
Misu ellenkezett volna, de igazán nem tudott,
Mert az eszébe-mint sokszor-sajnos semmi nem jutott
ahelyett, hogy érvelt volna,
csak magában suttogott.
Bezzeg a lány nem suttogott, nem motyogott magában:
- Nem szégyell az utcán ülni,
siránkozni, koldulni,
ahelyett, hogy fogná magát,
s menne inkább dolgozni!
Gyere Misu, kapd már magad, máris indulj utánam!
Felelt volna Misu neki, az ám, hogyha mert volna,
nyitotta is már a száját, aztán inkább becsukta.
Csak sóhajtott lemondóan, s elindult a lány után
aztán megállt, s maga elé bámult csak. Kissé bután.
Mert előtte nem volt már út, csak a csészealj várta,
megkerülni balról, jobbról, hiába is próbálta.
Mikor végül megértette, hasztalan fogta fejét,
nem segítettek a bácsin, így a próba véget ért.
- Hát bocs, Misu, nem gondoltam, kérlek, ne haragudj rám -
szólt most jóval csendesebben a gyönyörű tündérlány.
- Semmi baj, most megtanultam, ha eddig nem tudtam még
néha bizony én is bátran a sarkamra állhatnék.
A dicsőség nem az enyém, nem kell magad szégyellned,
amit sikerült elérnünk, az csak a te érdemed.
Felemelkedett a járgány, megpördült és tovaszállt,
következő pillanatban a lánytól már messze járt.

Misu megérkezik a csészealjjal, keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget!( 61.o.)

- Szóval, így áll most a helyzet! - Misu mérgesen toppantott.
- Engem itt hülyének vettek! - mellé még kettőt dobbantott.
- Az én áldott, jó szívem,
mindig kész, hogy segítsen!
Tessék, most is megszántam
az anyókát, s nem bántam
csak keményen dolgoztam,
megtettem, amit tudtam
felvágtam a sok tűzifát,
de minek
többé én már nem is hiszek,
senkinek!
biztos nem is vagy igazi,
kamu az a tolókocsi!
Hiába nem dolgozom,
viszlát, inkább távozom!
Meg is jelent a csészealj, s Misu beszállt sietve
az ablakán kitekintett, majd elfordult nevetve.
Az a beteg, béna fiú, ott a tolókocsiban
felugrik, és fityiszt mutat, aztán gyorsan elrohan.
- Ugye-ugye, hogy megmondtam, tudtam én, hogy jól döntök
és most végre, néhány perc még, s az ágyamba kerülök.

Végéhez közeledik a történet, lapozz a fekete nyíllal jelölt szöveghez.(61. o.)

- Gyere Misu, menjünk inkább, ne töltsük az időt itt
úgy dadog ez a szegény lány, holnap lesz, míg megértik.
Ne álljunk a csapatába, még minket is leéget
amíg kinyög egy mondatot
mi mindenről lemaradunk
mert addig az összes kérdést
megfejtik a többiek.
Misu nem mert ellenkezni,
"kis pont vagyok én itt már
olyan okos ez a tündér,
biztos tudja, mit csinál." Elindult, de
egyet lépett,
kettőt lépett
és az ösvény
semmivé lett,
eltűnt minden nyomtalan
és helyette megjelent
a csili-vili- csészealj.
- Hoppá Misi, ez nem jött be,
most az egyszer tévedtem,
ez a döntés nem volt helyes,
el kell menned, azt hiszem.
- I-i-i-gen, vi-vi-viszlát, jaj, már én is dadogok
ez vajon a büntetésem, vagy talán csak álmodom?
Hú, de dülöngél a járgány, imbolyog a csészealj,
anyucikám, segítsetek, ébredjek fel már hamar!

A kaland hamarosan véget ér. Keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget!( 61. o.)

- Úgy látszik, ez hiába volt - nézte kissé csalódottan Misuka a farakást
- mindegy, lépjünk túl a dolgon, keseregjen inkább más! Mondjad, fiú, mit
segítsek? Bármit mondasz, odaviszlek.
- De rendes vagy, Misuka! Légy oly szíves, tolj oda!
Oda, látod, ott az a ház,
van rámpa, de meredek,
próbálkoztam, ám hiába,
egyedül nem mehetek.
Segíts, kérlek, told a kocsit,
így biztosan sikerül,
képzeld ott bent, a koncerten,
egy tanárom hegedül.
Misu többet nem kérdezett,
kocsi végét megfogta,
erejét jól összeszedte,
aztán, hipp-hopp feltolta.
Elbúcsúzott a fiútól, a lépcsőkön leszaladt,
s ment az útján, hosszú útján
fütyörészve így haladt.
- Jaj, ne! - suttogta ijedten, mert egyszer csak azt látta,
aki elől minél előbb
futni akart a lába.
- Állj meg Misu, ne menj tovább, mi ez a nagy sietség? - lépett oda hozzá Pali,
osztálytárs
és ellenség.
Misuban most felforrt a düh, ez a fiú nagy szemét, legutóbb a bőrkötéses, titkos naplót tépte szét. Most azonban könyörögve, ártatlanul pislogott:
- Misukám, csak te segíthetsz, már csak benned bízhatok!
Gyere velem, segíts rajtam, hadd mutassak valamit...

Miként dönt Misu ebben a helyzetben? Meghallgatja haragosának kérését, vagy bosszút áll azokért a sérelmekért, melyeket Pali követett el ellene?
Segít neki? Haladj tovább a piros nyíllal jelölt szövegen!(43. o.) Nem segít? Ugorj a piros négyzettel jelölt szövegre!(37. o.)

- Gyere, álljunk a csapatba, biztos remek móka lesz
köszönjük, hogy részt vehetünk, bizalmaddal megtisztelsz.
- Kö-kö-kö-kö-köszi szépen, i-i-igaz dadogok,
de a-azért meg-mutatom én is so-so-kat tudok!
A következő pillanatban
aztán fura dolog történt
egy teremben voltak ők
fiúk, lányok, kicsik, nagyok,
szóval: gyerekek között.
Megkezdődött hát a verseny.
Csupa nehéz feladat.
Történelem.
Irodalom.
Földrajz.
Matek.
Fizika.
Szerencsére
az egyiket épp a tündér,
a másikat Misu gyerek,
harmadikat a dadogós, csúnya kislány oldotta.
- A vulkánból kiömlő, olvadt kőzet?
- Az a láva!(ezt most Misu kiabálja)
- Mennyi idő, míg kerül
a Föld a tengelye körül?
- Ez a kérdés nem nehéz - mondta a tündér
- A válasz a 24
(persze órában) - mondta a tündér.
- Na és a Nap, hogy kerül
egyet tengelye körül?
Ezt a választ Misu nem tudta.
Ezt a választ a tündér sem tudta.
De a dadogós lány! Bizony!
Igaz, lassan, nagyon lassan...
(ketten lesték áhítattal)
- hu-hu-hu-hu-huszonhét nap
ú-ú-ú-ú-úgy tudom.
Hibátlan volt a felelet,
meg is dicsérték nagyon.
Egyenletet Misu oldott,
fizikát a tündér tudott:
- Az áramkör az az út, amelyen az áram fut
tollbamondás, helyesírás az a csúf lánynak jutott.
És képzeljétek, mi történt!
Már nem is csúf volt, hanem szép!
Talán azért, mert Misuék
egyre jobban tisztelték
tisztelték és értették,
egyre jobban szerették!
Aztán jött a történelem:
- Ki volt Bethlen?
- Fejedelem - mondta Misi ki a nevét, (mert a történelemhez ért).
- "A Dunánál" című verset, hát azt vajon ki írta?
- Ezt én tudom - szólt a tündér.
- Az ő verse a "Mama", nehéz sorsú, modern költő,
neve: József Attila.
Mindent, tényleg mindent tudtak, nem is kicsit vezettek,
amíg egyszer az utolsó feladathoz érkeztek.
- Itt a színpad, itt a kotta, itt ez a dal, énekeltek,
nagyon fontos, tiszta legyen, kiejtésre figyeljetek!
Megijedt most Misu nagyon
megrettent a tündér is:
- Be kell valljam, hogy számomra
ennél nagyobb próba nincs.
Bot a fülem, fals a hangom, énekelni nem tudok... - Ajaj - tette hozzá Misi, - ezzel én is így vagyok.
Ráadásul megnémulok, ha látok egy színpadot!
- Se-se-semmi vé-vész nincsen - szólt a beszédhibás lány.
- Szé-szé-szépen é-éneklek, já-játszom zo-zongorán.
- Igen, persze, biztos így van, de - már meg ne haragudj -
hogy szépen tudj énekelni, kell, hogy beszélni is tudj.
- ne-nem tudom, hogy is van ez, i-igazán nem tu-dom,
mi-min-denhol így da-dogok, ki-ki-véve színpadon.
Nem igazán hitte Misu, de semmit nem tehetett,
ehhez ketten nem értettek,
hát...
ráhagyták a szerepet.
És egyszer csak következett.
Fellépett a színpadra.
Misu olyan ideges volt, hogy a szemét becsukta.
Aztán lassan kinyitotta, mert a csoda megérkezett:
a kislány most nem dadogott
mint egy álom, úgy énekelt.
Mikor elhangzott a szép dal,
a versenynek vége lett,
elbúcsúztak a kislánytól,
kívántak jót,
szépeket.
Aztán tovább mentek ketten,
repültek a paripán
és mérgesen felkiáltott
egyszer csak a tündérlány:
- jaj, ezt a nőt úgy utálom,
hideg ráz, ha újra látom,
látod ez az, itt jön szemben
bicska nyílik a zsebemben,
egy osztályba vele jártam
a varázslóiskolában.
De már oda is ért hozzájuk
- segíts nekem, légy szíves
így szólt az a másik tündér,
(akit a mi tündérlányunk,
tudjátok, hogy nem szeret.)

Most megint neked kell döntened, vajon segítenek a másik tündérnek? Igen? Haladj tovább a kék nyíllal jelölt szövegen!(38. o.)
Nem? Olvasd el a kék téglalappal jelölt szöveget!(36. o.)

- Segíts neki! - kérte Misi.
- Szállj le rólam! - felelt a lány,
s Misu inkább csendben maradt, nem szólt semmit ezek után.
- Te nem tudod, ki ez a csaj, nem ismered, azért mondod
nem is tudod elképzelni mennyit bántott, hányszor sértett,
hogyan csinált énbelőlem
okleveles sült bolondot. - így folytatta a tündérlány, s Misu inkább nem szólt semmit,
csendben maradt
ezek után.
- Jaj, ugyan már, mikor volt az! - nézett szelíden a másik, de a fiú észrevette,
hogy ártatlan kék szemében
valami vad,
valami rossz,
mint a villám, úgy cikázik.
- Igazán nem kérek sokat,
segíts nekem varázsolni
tudod, varázstanból buktam
mindig neked ment az jobban...
- Amit mondtam, azt megmondtam
ne várd azt, hogy segítek,
cinkostársad gonoszságban biztos soha nem leszek!
Ugyan mit kell varázsolnod, amit nem tudsz egyedül?
Próbáld csak meg, s ha jót akarsz, majd neked is sikerül!
Misu egyre álmosabb lett, ahogy a lányt hallgatta,
szeme lassan lecsukódott, pedig nem is akarta.
Érezte, hogy egyedül van, a csészealj szállt vele,
félálomban azt motyogta: álom ez most, vagy mese?

A történet a végéhez közeledik, keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget!(61. o.)

a kedves hang most egy percre azért meglepte Misit.
De a következő percben újabb emlékek jöttek
tolongtak és kiabáltak
feje körül pörögtek.
Emlékezzél, hányszor megvert!
Emlékezzél, hányszor bántott!
Emlékszel, hogy hazudósnak, árulónak kikiáltott?
Emlékezzél, hányszor csúfolt!
Emlékezzél, hányszor sértett!
Emlékszel, hogy kézmű'-órán
agyagkorsót hányat szétvert?
- Elég-elég, tudom-tudom, tűnj el Pali, azt mondom,
örülhetek, ha majd egyszer ezt a sok-sok ronda dolgot
egyáltalán megtorlom!
Nem érdekel, hogy mit akarsz,
nekem semmit ne mutass
legutóbb, mikor átvertél,
épp egy ilyen alkalommal
talán te is jól emlékszel
elcsaltál, s egy hegyes léccel
úgy rám csaptál,
hogy a fejem feldagadt!
Azt ajánlom, szedd a lábad,
innen messze hordd magad!
Eltűnt Pali, s eltűnt az út.
- Itt a próba véget ért?
Nem baj,
cseppet sem okolom
saját magamat ezért.
Sokszor voltam már hiszékeny, az óvatosság sosem árt...
Így dünnyögött Misu halkan, és a csészealjba szállt.

Misuval messze száll a csészealj, s hamarosan meg is érkezik vele. Ugorj a történet végére, keresd meg a fekete nyíllal jelölt szöveget!(61. o.)

Misu nem szólt, kíváncsian figyelt csak.
Érezte, hogy a tündérlány szép fejében
gondolatok vitatkoznak,
s a kerekek kattognak.
Örült megint, hogy nem ő dönt,
kényelmes egy helyzet ez
áldotta az eszét ismét,
hogy a lánynak engedett.
Mintha csak egy színdarabot,
vagy egy filmet figyelne
gondolkodhat, mit csinálna,
de döntenek helyette.
A tündérlány csak hallgatott,
állt, töprengett sokáig
az a másik meg topogott,
feje csüngött, karja lógott
szinte már-már bokáig.
- Tündér vagyok - szólt a tündér.
- Ráadásul jó tündér.
Segítségért hozzám ezért, csak nem hiába jöttél!
Nem dönthetek másként, tehát
tisztelnem kell mások baját
bár a bosszú lehet édes
de egy tündér...
illenék ez?
Sokszor szidtál és bántottál
jóban soha nem voltunk
de üsse kő, most a múltra
szépen fátylat borítsunk.
Mondd, mi a baj? Mit segítsek?
- Elveszett a varázsmedál,
tudod, amit akkor kaptam,
mikor tavaly elballagtam.
Add kölcsön a tiedet,
ha ezt nekem megteszed
egy-kettőre megtalálom,
s hidd el, egyszer meghálálom!
- Adjam oda? Hogy tehetném?
Mi van, hogyha elviszed?
Medál nélkül nem élhetek
Tündérhonban elveszek!
- Kérlek szépen, bízzál bennem,
ígérem, hogy megkapod,
az enyémhez, ha nem adod,
máskülönben nem jutok.
A tündérlány felsóhajtott,
megfogta a csodamedált,
nyakából leakasztotta, két kezében tartogatta
szépen, lassan így adta át.
A másik most felkacagott,
felvette a nyakába
pörgött egyet, ugrott kettőt,
s felpattant a lovára.
Elvágtatott, messze röpült.
Ők meg néztek utána.
- És most mi lesz? - nézett Misu rettegve a kislányra.
- Mit tehetnénk, reménykedünk
de ha vissza nem hozza,
ne félts engem, visszaszerzem,
akárhová meneküljön,
elmegyek én utána!
Varázsláshoz, tündérséghez
szükségem van medálra!
Ketyegtek a másodpercek,
de olyan lassan mozogtak,
szegény Misu úgy érezte,
eltelt közben három nap.
Aztán egyszer, messze-messze
apró pont tűnt fel az égen
s ahogy lassan közeledett
egy paripa és egy tündér
körvonala rajzolódott szemük elé.
S a paripa dús sörénye
csillogott a napsütésben.
Mikor odaért hozzájuk, a lány leszállt a lováról,
és a kölcsönkapott medált levette a nyakáról.
- Tessék, itt van, visszahoztam,
köszönöm, hogy bíztál bennem
megtaláltam az enyémet,
ugye nem is túl sokára
bocs mindenért, örök hála...
És most szia, el kell mennem!
Miután ő elvágtatott
nagyot koppant valami
de ezen most nem lepődött meg
sem a lány, sem Misi.
Hogy is lepődött volna meg? Hiszen nagyon jól tudta
hogy ezt a zajt a szívéről lepattant kő okozta.
Eloszlott a füst is végleg
az ég tiszta, égszínkék lett
s kiabálta a király:
- köszi mindent, Misukám!
Azt hiszi, már célhoz értek?
Nem, a fiú nagyon téved,
mert előtte most az út
éppen kettő felé fut.
Mind a kettőn magas tábla,
rajtuk piros felirat
egyik táblán az áll: "Vége",
másikon meg, hogy: "Kaland".
Döntsél gyorsan, hogy haladj!

Szerinted melyik úton indulnak el Misuék? A "Vége"-feliratú utat választod? Keresd meg a kék nyíllal jelölt szöveget.(42. o.)
A "Kaland"-felé irányítod őket? Válaszd a két kék nyíllal jelölt szöveget! (41. o.)

     



Misu nézte a két táblát, vonogatta csak a vállát,
de már nem is csodálkozott, hogy a kislány felkacag:
- Mit kell ezen töprengeni, nem is kérdés, hogy: Kaland!
Ahogy elhangzott a válasz, csodálatos dolog történt:
Misu egyedül volt ismét,
méghozzá hol, mit gondolsz?
Nem hallom, mit válaszolsz,
ezért inkább elárulom:
épp a saját ágyában
ott, a gyerekszobában,
ahol ez az egész kaland
kalandnak a gyökere
ahol éppen elkezdődött
ez az egész kis mese.
Ott, ahonnan útnak indult.
Mindennek a kezdete.

Lapozz tehát a történet elejére, mert Misuka éppen most pillantja meg azt a kerek és lapos valamit, ami tudod, hamarosan egy csili-vili csészealjjá alakul majd át! (1. o.)

Sipirc a kezdő oldalra!

- Azt hiszem, a kalandokból egyelőre ennyi elég!
Vagy te másként gondolod? - fordult Misuhoz a tündér,
aki szokás szerint állt csak, de dönteni nem tudott.
- Igen, persze, szerintem is - nyögte végül nehezen.
Olyan fáradt vagyok én is, remeg lábam és kezem.
Elindultak arrafelé, amerre a felirat
piros, villogó betűkkel "Vége" nyíl felé mutat.
Ahogy mentek ott az úton, meglátták a Kalapost,
de nem is tűnt veszélyesnek, inkább szánalmas volt most.
- Legyőztetek! - rikácsolta. - Itt van minden, visszaadom!
Gyere király, vidd a lányod, s itt van mind a birodalom.
Hálát rebegett a király
Tündérnek és Misukának,
meghatódtak mindannyian
a szemük is könnybe lábadt.
Meghajolt a tündérleány, odalépett Misuhoz:
- Tudod jól, hogy érzelmesen szónokolni nem tudok.
A lényeg, hogy itt a vége, jutalmad nem marad el,
itt élünk majd boldogságban,
feleségül elveszel.
Jól figyelj hát kedves férjem, elvárom, hogy hű legyél,
engedélyem nélkül soha, egy fél lépést se tegyél
te végzed a házimunkát, remélem ez érthető,
ha szót fogadsz, kettőnk között nem lesz semmi bökkenő.
A tévében én választom
ki majd mind a filmeket,
a foci az unalmas sport,
ezért azt nem nézheted.
A barátok jöhetnek majd,
de, csak akit én mondok
mindenféle kétes helyre
nélkülem nem járhattok
egészséges táplálkozás, heti kétszer szauna...
De a mondat többi részét nem hallotta Misuka!
Olyan gyorsan kezdett futni, hogy szél sem ért nyomába
nehogy végül észbe kapjon magabiztos arája!
Leroskadt a csészealjba, s áldotta a szerencsét,
hogy az izgalmas kaland most
nagy baj nélkül véget ért.

Itt a vége, de még ne fuss el véle! Lapozz a fekete nyíllal jelölt szöveghez!(61. o.)

A kedves hang elbűvölte ezt a jószívű Misit.
Pedig tudta, hogy őrültség,
hányszor pórul járt vele!
Segítenie kell rajta - mégis ezt súgta szíve.
- Tudod Pali, nem kedvellek,
már nem egyszer bántottál
testileg és lelkileg is sokszor sárba tiportál.
- Hidd el Misu, már megbántam,
engedd meg, hogy megpróbáljam!
Jóváteszem a hibám.
Hallgasd meg a kérésemet,
nagy-nagy szükségem van rád!
- Mit szeretnél, halljam hát!
- Nézd meg velem azt a fát.
Látod, az a nagy jegenye!
- Látom, látom, mi van vele?
- Ott, annak a teteje, sok-sok kinccsel van tele.
- Ha-ha, én ezt el nem hiszem!
- Várj egy kicsit, ide figyelj!
Nem olyan kincs, mint gondolod,
tudod, csupa fura dolog.
Nem arany és nem drágakő,
csak egy kopott takaró,
egy viharvert plüss mackó,
és egy apró, hüvelykujjnyi
kis porcelán hercegnő.
- Most már végképp nem értelek, ennyi kacat minek neked?
- Ez a sok-sok régi vacak, ütött-kopott csúnya kacat
valóságos kincs egy lánynak:
kis húgomnak, Sárikának. Várj, még kicsit ne szólj közbe!
Tudod, én vettem el tőle
tréfából vagy gonoszságból?
Most már mindegy, hiszen bánom!
Szegény lázas, beteg nagyon,
de talán, ha visszaadom,
úgy hamarabb rendbe jön,
meggyógyítja az öröm.
Hidd el Misu, megpróbáltam,
fel akartam mászni érte,
de a létrát, ami itt volt,
a szomszéd már visszakérte.
Talán, ha a vállamra állsz, azt az ágat eléred.
Engem sajnos már nem bír el,
kicsit meghíztam. Érted...
- Gyere Pali, siessünk már, ne várjon a kishúgod!
Állj meg itt, én a válladról egy-kettőre feljutok.
Így is történt, Misu mászott, s megtalálta a zacskót,
amit az a komisz Pali egy kis ágra akasztott.
Pali szépen megköszönte, hálás érte örökre,
Misu pedig mehet tovább, egyenesen előre.
Egész addig, amíg az út háromfelé ágazik,
s mind a három útnak szélén kis tábla várakozik:
"Okos legyél"-áll az elsőn.
"Bátor legyél"- a középsőn.
"Jóságod az igaz kincs"-hirdeti a harmadik.

Merre induljon most Misu? Ha az első utat választod, ahol az eszére lesz szüksége, a piros téglalappal jelölt szöveget keresd meg!(45. o.)
Ha azt szeretnéd, hogy inkább a bátorságát és az erejét tegyük próbára, válaszd a középső utat, a kék csillaggal jelölt szöveget!(53. o.) Ha pedig a jóságára vagy kíváncsi, a harmadik úton, a piros szívvel jelölt szövegen haladj!(56. o.)

Misu nem kapkodta el a döntést.
Állt a táblák előtt,
alaposan átgondolta, melyik út,
milyen feladatokat rejthet
melyik lehet könnyebb helyzet,
aztán egyszer elindult
arrafelé, hol az út
kanyarogva oda fut,
hol a szerep, észnek jut.
- Kövesd csak az utasítást, sok-sok kérdés vár itt rád,
használd fejed, légy kreatív, s így a végén
Kalapossal
vívhatsz kemény sakkcsatát!
Így hangzott el a feladat,
Misu pedig útnak eredt
labirintusban kanyargott,
átkelt vízen
mászott hegyet.
Először a labirintus útvesztőjét
járta végig Misike.
- Dél felé kell itt haladnod - hallotta újra a hangot.
Saját magát noszogatta, a szemét jól nyitva hagyta:
- Ügyes legyél Misi, te!
ne csak fel nézz, inkább le!
No jó volt, hogy le is nézett, mert egyszer csak, képzeljétek,
iránytűt lelt a homokban.
Fel is kapta azon nyomban!
- Most már könnyű lesz a dolog,
így most végre elindulok - így suttogott Misike,
és elindult
dél fele.
Ám az útja nem volt sima,
mert a hosszú labirintus
sok-sok nehéz feladattal,
fejtörővel
volt tele.
Elsőként a falra festett napszakokat tippelte
saját magát látta rajta
napsütésben, ő állt rajta
megfejtette egyszerűen: az árnyékot figyelte.
- Melyik képen van éppen dél?
(ezt a kérdést tették fel)
- Ezen van a rövid árnyék, ugye már megfejtettem?!
A következő feladat aztán kicsit nehezebb:
- Vajon melyik ezek közül igen erős szerkezet?
Különféle formák voltak előtte az asztalon:
téglalapok, gömbök, sokszög,
háromszög is volt azon.
- Háromszög a helyes válasz, ezért én azt választom.
Ebből áll az Eiffel-torony, s a pókháló is. Úgy tudom.
Puzzle-t látott maga előtt: Magyarország megyéi.
Ebből kellett most ügyesen az országot kirakni.
Aztán lufit, spárgát talált
- a következő feladat:
szemléltesd a Naprendszert,
és készítsd el a bolygókat.
Ez már azért nem volt könnyű.
- Jupiter nagy, Föld kisebb, de a sorrend sem mindegy.
Merkúr
Vénusz
Föld és Mars
aztán jön a Jupiter
Szaturnusz és Uránusz
Neptunusz (tengeristen),
és végül a pici Plútó,
asszem éppen ide kell.
Kész!
- Oké, oké, ez rendben volt, de ne örülj túl korán,
a neheze ezután jön, figyelj ide kiskomám!
Át kell esned egy különös, ám veszélyes lakomán!
Bekötötték Misu szemét, csak az orrát használta,
szerencsére jól működött ezúttal a szaglása.
- Válassz növényt ezek közül, fontos az, hogy kitaláld,
melyik növény nem mérgező, melyik legyen vacsorád!
Szimatolt most Misu nagyon, mindkét illat kedvező.
- Ez valódi, finom rózsa, de a másik az csalóka:
a gyöngyvirág mérgező,
de a rózsa ehető!
- Most meg az a feladat,
készíts mágnesszobrokat!
Sok-sok gemkapocs hevert itt, mellettük egy rúdmágnes,
Misi gondolkodott kicsit, aztán hozzá kezdhetett.
Végighúzta a gemkapcsot többször is a mágnesen,
aztán egymásra helyezte mindegyiket ügyesen.
Kész!
- Jé, csak nem itt van a vége?
Megérkeztem végre délre?
Ám nincs vége! Gondoltátok?
Mert Misuka bizony éppen
kettő kijáratot látott.
S egyik előtt,
másik előtt
egy-egy furcsa strázsa állott.
Egyik előtt egy ember áll,
mégpedig egy csónakon
másik előtt egy szárnyas ló
látszik, őrködik nagyon.
És most megint dönteni kell:
melyik felé induljon?

Szerinted melyik ajtón jut ki a szabadba? A szárnyas ló felé, vagy a csónakos ember felé menjen?
Ha a szárnyas ló felé küldöd, keresd a piros és zöld háromszöggel jelölt szöveget!(48. o.)
Ha inkább a csónakost választod, a piros és sárga háromszöggel jelölt szöveget olvasd el!(49. o.)

- Ez az ember csónakon, nem lehet más, csak Kharón.
Révész, ki a holtak lelkét átviszi a csónakján
Így jutnak az alvilágba, Styx határfolyóján.
Erre inkább nem megyek, hátha holtan ébredek!
Te, pedig a szárnyas ló vagy, múzsák repülnek veled.
Azt is tudom, hogyan hívnak, Pegazus a te neved!
Ezért inkább erre tartok, erre megyek,
persze csak, ha megengeded!
Átengedte Pegazus
Így hát Misu nemsokára
végre-végre, valahára
labirintusból kijut.

Folytatódik a történet, keresd meg a piros téglalappal jelölt szöveget!( 51. o.)

- Merre menjek, nem tudom.
Talán, talán, mit gondoltok,
próbáljam meg csónakon?
Jól van, erre indulok
legyen kedves, engedjen át,
mert repülni nem tudok.
Kitárult az ajtó ekkor
s Misu ijedten látta,
hogy egy hatalmas nagy folyó
került így az útjába.
Beszállt hát a bácsi mellé,
- Szép jó napot, Misu vagyok, eredetileg Mihály. Látom, mesterséged révész,
Itt lakhatsz a folyónál. Megtudhatom, mi a neved, elárulod, hogy ki vagy?
- Kharón vagyok, én viszek az alvilágba holtakat.
- Hűha - nyelt egy nagyot Misi - Nem szállhatnék mégis ki? Jobb lett volna, most
már látom szárnyas lovon kijutni.
De már semmit nem tehetett, siklott velük a hajó,
mögöttük meg szép csendesen becsukódott az ajtó.
Kiszállt aztán a túlparton a kisfiú, Misuka.
Kíváncsian körülnézett,
aztán gyorsan hátra lépett,
mert a parton egy búsképű,
ronda bajszú
vörös ördög fogadta.
- Jó, hogy jöttél Misuka,
jössz inkább a Pokolba?
Szerencsére nem várt választ,
köddé vált,
Misu pedig ment tovább.
Ment tovább.
Egyenesen ment tovább.
- Segítségre van szükséged?
Fénnyel hívhatsz segítséget!
Honnan hallotta a hangot
nem tudta a kisfiú
mivel hívjon segítséget
nyoma sincsen semmi fénynek
okkal volt hát szomorú.
Ahogy folytatta az utat,
figyelgette a holtakat,
megakadt a szeme éppen
két szigetelt vezetéken.
- Nem hagyom, hogy itt heverjen,
éppen elfér a zsebemben - kiáltott fel hős Misu
de magában hozzátette: jó, hogy nem látja anyu.
Alig lépett egyet-kettőt, talált még egy lámpaégőt,
ami, alig hihető, épp ebbe az ici-pici foglalatba tehető.
Most már izgatottan leste, vajon szerencséje lesz-e,
és az elemet is hozzá, hamarosan megkereste.
- Ezzel így hát megvolnánk!
Elővette bicskáját (amit ugye minden rendes kisfiú -ne félj, nem hallja anyu -ott hord mindig a zsebében, elérhető messzeségben)
Faragott a szigetelésből, a vezeték mindkét végéről,
összekapcsolt vezetéket
lámpához és elemvéghez,
s így már, hipp-hopp létrejön,
egy egyszerű áramkör.
Most aztán csak az volt hátra, hogy már végre kipróbálja.
S képzeljétek, működött!
Misu tehát fényjeleket segítségért elküldött. Leadta a vészjeleket: (elárulom, figyeljetek: három rövid, három hosszú, három rövid még egyszer, jegyezd meg, mert sose tudni, mire lesz ez jó egyszer)
Villogtatta a lámpáját, morzézta, hogy S.O.S.
És a segítség nemsoká tényleg meg is érkezett.
Jé, éppen a szárnyas ló volt, bizony az a Pegazus,
akin máskor múzsák ülnek, ám ezúttal hős Misunk.
Felszálltak a levegőbe, hosszan-hosszan utaztak,
aztán leszállt a paripa, leugrott most Misuka,
mert innen az utat tovább csak egyedül folytatja.

A történet folytatódik, keresd meg a piros téglalappal jelölt szöveget!(51. o.)

- Most, hogy végre itt vagyok,
kíváncsian várom, vajon
Füstöslelkű Kalapossal
miért, s hogyan sakkozok!
Ám előtte hegyet mászott, de itt sem az ereje
játszotta a főszerepet
sokkal inkább az esze.
Történelmi kérdésekre kellett neki felelni,
évszámokat, királyokat, nagy csatákat sorolni.
Mikor helyes választ mondott, egyre feljebb juthatott
addig-addig, míg az összes nehéz kérdés elfogyott.
Ekkor már a hegy tetején, egy tó partján caplatott,
és az égből titokzatos utasítást hallgatott.
- Át kell kelned a nagy tavon, ott vár rád a Kalapos,
- Jó, de nem látok itt hajót, másként oda, hogy jutok?
- Egyedül kell megoldanod, többet már nem mondhatok.
Misuka most körülnézett, nem esett ő kétségbe
ilyen apró-cseprő dolog nem hathat a kedvére.
Talált egy nagy,
egy jó erős
könnyen úszó farönköt
azon szépen átevezett
s a túlparton kikötött.
Ott már várta Füstöslelkű,
előtte a sakktábla
belekezdtek,
neki fogtak
elindultak
a szellemi csatába.
Csatát vívtak a parasztok,
Kalapos is sokat fogott,
ám Misi úgy variált:
ide lépett
oda ütött
sakkba tette a királyt.
Kalapos most beszorult
ám a bástya megvédte
mikor aztán Misu huszár
átugrott az f7-re
Füstöslelkű észbe kapott,
de elkésett. Vesztére!
Mattot adok, mattot kaptál
megvertelek, én győztem
- Jól van, jól van, én is tudom
elrakhatod felőlem.

A történet folytatását a piros nyíllal jelölt szövegnél olvashatod!(60. o.)

Misu állt és gondolkodott.
- Vajon elég okos vagyok?
Inkább nem indulok arra.
Vállalkozzam testi harcra?
És ha nem is vagyok ügyes?
És a jóság, az mi lehet?
Jól van, tovább nem halasztom,
igenis, hogy megmutatom:
velem csak az kezdjen ma ki,
ki nem tudja, ki a Misi!
Elindult a második úton
amelyen a bátorság
az ügyesség és az erő
jelentette a próbát.
Először egy vízeséshez érkezett oda
bizony megijedt egy kicsit, de ez nem csoda
mert itt egy kis lélekvesztő gumicsónak
várta őt
ezen kellett leszánkázni,
vízesésen csónakázni
mi tagadás, ijedtében
mondott egy-két furcsa dolgot,
igen meglepőt!
Persze aztán megoldotta.
Megoldotta, de meg ám!
Úgy repült a gumicsónak,
mint dombról fut le a szán.
Ezután két sárkány várta,
mind a kettő hétfejű,
fejük felett várakozva
keringett száz keselyű.
Misu keze kardot fogott,
s úgy forgatta ügyesen
egyik sárkány balra esett
másik sárkány jobbra esett
s egyiknek sem maradt végül
egyetlen egy feje sem.
jöttek aztán oroszlánok,
mérges pókok, skorpiók,
a mi Misunk tényleg mindent
igen bátran megoldott.
Szöges kerítésen ugrott,
sebes folyót úszott át,
bátorságát, ügyességét,
helyzetoldó képességét
letesztelni a túlparton
egy iskolaépületben
professzorok ott várták.
Bekísérték egy osztályba,
ahol éppen elkezdődött
az aznapi felelés,
a szigorú professzor úr
éppen azt a szénfekete,
kárörvendően vigyorgó
osztálynaplót
nyitja szét.
- Ahol kinyílik a napló...
(Ismeritek gyerekek? Biztos átéltétek ti is
sokszor ezt a helyzetet. )
Percek teltek, toporogtak,
éveknek tűnt Misinek,
bizony azt a néhány percet
nem kívánom senkinek!
A professzor tekintete mosoly nélkül araszolt
padról-padra, arcról-arcra,
szépen lassan vándorolt,
közben fogta csak a naplót
a lapok közt matatott
s szegény Misunak a szíve
egyre jobban zakatolt.
Azt hitte, hogy túl sem éli,
aztán mégis vége lett,
a professzor felszólított
három másik gyereket.
Ezután még egy feladat
várta itt bent Misikét.
Eleinte nem is hitte,
nem akarta megcsinálni,
meg sem akarta próbálni,
ám a nehéz feladattól nem menekült
semmiképp!
Hallgatta az utasítást, azt a meglepőt:
- Gyere Misu, készíts vizet, fürdess csecsemőt!
Hozták is a kicsi babát, olyan pirinyót,
nem tudott még állni, ülni, épp csak a hátán feküdni
csak ennyit tudott.
Ráadásul izgett-mozgott, keze-lába rugdalózott,
s nagyon ordított!
Misu kerek szemmel nézte:
- Hogy fogjam meg őt? Mi lesz, hogyha összetöröm,
ó, a csuda vigye már el, küldjetek egy nőt!
De persze, hogy nem jött senki, kénytelen volt hozzáfogni,
s képzeljétek, a végére egész belejött.
Mire tiszta lett a kicsi, nagyon kimerült,
leroskadt egy kopott székre, s ott csak egyre ült,
egész addig, míg megszólalt
mellette egy kürt:
- Gratulálunk Misu lovag,
a próba sikerült!

A történet folytatását, a piros nyíllal jelölt szövegnél olvashatod tovább!(60. o.)

Megjelent az apró király (aki nem volt kéményseprő)
s így szólt most hős Misuhoz:
- Köszönöm, hogy megmentettél,
jutalmat is érdemelnél
mást tehát nem mondhatok:
itt a lányom, s királyságom
ha akarod, megkapod.
- Kösz, rendes vagy, szép a lányod (mert már természetesen ott volt a királylány,
aki tényleg nagyon szép volt)
s jól jöhet a királyságod,
hiszen ez a mesterség van legalább olyan szép, mintha ügyvéd lehetnék.
De azért most haza megyek, valakit még megkérdezek
aztán újra eljövök,
egyszer megint eljövök,
hamarosan eljövök
ha már tudom,
hogy döntök.
Füstöslelkű köddé vált,
a győzelmi harsonák
egyre Misut éltették.
Bizony szép volt,
nagyon szép!
Megjelent a csészealj most,
s oly fényesen ragyogott,
hogy tetején hasra estek
a villogó csillagok.
Beszállt Misu, felszállt a csészealj
repült, repült, hangtalan
s arra gondolt Misi közben,
milyen kár, hogy vége van.

A történet tényleg véget ér hamarosan. Olvasd el a fekete nyíllal jelölt szöveget!(61.o.)

A csészealj nagyot zökkent
- hűha, mindjárt szétesik! -
kiáltott nagyot Misi,
és ekkor a saját hangjára, vagy talán arra a lármára,
amit az a kicsit piros, kicsit kopott, zománcában fogyatkozott, kerek és lapos valami
(amit régen, nagyon régen fedőként használt a nagyi)
koppanása, zörrenése, robajjal földet érése okozott
kinyitotta a szemét
És az álom, és a kaland, és a mese...
az utazás véget ért.

Ugrás a kezdő oldalra!