Vörös bundás Cirmi cica

Élt egyszer egy kópé cica,
vörös bundás Cirmi.
Fejét mindig azon törte,
hogy lesz egyenesből görbe,
minden egyes nap a héten
meg kellett őt szidni.

Egy szép napon mit talált ki,
el sem fogod hinni!
Elutazott a kis család,
két hétig csak övé a ház,
úgy döntött hát Cirmi cica,
vendéget fog hívni.

Varjú Vili épp arra járt,
behívta a házba.
Kihozta a lyukas sajtot,
mézes tejet, bort is bontott,
lekvárt, diót előhozott,
vajjal megkínálta.

Ettek-ittak, jól mulattak,
aludtak egy hétig.
Gyomruk korgott, úgy ébredtek,
újra ittak, újra ettek,
énekeltek, táncot roptak,
míg csak tudtak lépni!

Igen ám, de eltelt a hét,
hazajött a család.
Sajtot, vajat, bort nem leltek,
mézet hiába kerestek...
A pincében varjút láttak.
És hortyogó cicát!

Dühös lett ám a gazdasszony,
pergett csak a nyelve!
Máshogy hangzott ez a nóta,
seprű volt a koppantója!
Dínom-dánom mulatságnak
gyorsan véget vetve:
Varjú Vili, Cirmi cica
távozott sietve.